Itt egy újabb csodálatos nap.Ilyenkor kicsit különlegesnek érezhetem magam hiszen ez a nap nem más mint a születésnapom.A 19. és én semmi változást nem találok az életemben.Igen ez egy újabb olyan nap amikor éppoly jelentéktelen vagyok mint amilyen úgy általában.Várok a csodára hátha egy rég nem látott ismerős hív fel annyit mondva,hogy boldog szülinapot!Igazán jólesnek az efféle dolgok.De mint ahogyan azt ti is tudjátok nem tartozom a népszerűek közé.És igen itt van az a pont amikor rádöbbenünk,hogy a közösségi portálokon hiába van 400 "barátunk" abból körülbelül a tényleges barátaink száma úúgy nagyából 3 a többi meg csak megbánást érez a miatt,hogy már régóta nem keresett és el volt foglalva.Minden ember elvan foglalva az ő tökéletes életével nem érdekli őket,hogy pár kedves szó egy borús napon mennyire jól eshetne annak a személynek.
De hátilyenek vagyunk mi emberek mindig elvárunk másoktól valamit de cserébe vissza már keveset adunk.Ilyenkor érzem,hogy hiába vagyok kedves,hiába lehet rám számítani ez egy idő után a feledés homályába merül és megint egyedül vagyok.A műbarátok..akik folyton kifogásokat találnak ki miért is nem érnek rá.Lefoglalja az ő kis varázsviláguk vagy éppen az összeomlott világuk.És lássuk be mikor lesz ennek vége? Talán ha fősulis leszek? Ott is annyi de annyi megaláztatás és semmibevevés fog várni rám?
Akkor köszönöm abból sem kérek.
Bárcsak hamarabb eljönne az a nap amikor vége őszintén boldog leszek és nem kell egy álarc mögé rejtőznöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése