Elválás napjai

Megint egy újabb napon vagyunk túl.
A nyári szünet elérkezett utolsó napjaihoz.
Mindenki életébe belép az újrakezdés lehetősége,hiszen egy új év újabb lehetőségekkel telt tárház.
Mintha lenne még egy esélyed megváltoztatni az életed.Furcsa,hogy ezt nem december 31.-én mondom az új év első napján hanem augusztus végén.DE azt kell mondjam ez a változás nem csak a gyerekek,diákok életében áll fenn hanem igenis a felnőtt emberekben is.
Az ősz mindenki számára változást hozz és ezt nem csak a természetre értem......
Reménykedünk egy jobb életben,hogy ez majd megváltozik,hogy jobb lesz a világ.Kaphatunk egy új esélyt,hogy változtassunk a hibáinkon,hogy közelebb kerüljünk a tökéleteshez.

Én az egyetemista életet fogom megkezdeni,ami valljuk be őszintén hatalmas változás az ember életében.
Teljesen új város,új emberek és új ismeretség ami most rám vár.
Igen,nagyon-nagyon félelmetes dolog,így kireppenni a családi fészekből.
De talán mégis jól jön a változás.A sors az amiben nagyon is bízok.Aminek lennie kell úgy lesz.Sose keresem a dolgokban a logikát mert nem hiába vagyok ott ahol vagyok nem hiába találkozom azokkal az emberekkel.És az sem haszontalan dolog amivel az ismerőseim látnak el.
Sok helyen olvastam olyat,hogy egy ember okkal lép be az életünkbe és okkal íródik ki a történetünkből.Én úgy gondolom,hogy ez nagyon is igaz.Nem hiába találkozol azzal akivel találkozol.Minden csak döntések következménye,minden úgy változik ahogy mi magunk döntünk.
Évek múltán ez nagyon jól meg is látszik.Ki az akinek tényleg ott kellett lennie az életed egyes szakaszában azért,hogy eljuss oda ahol most vagy.Ebben a pillanatban.Ott ahol most KELL hogy legyél.
Furcsának találtam tényleg,hogy a régi barátaim pont akkor léptek be ismét az életembe amikor szükségem volt rájuk.Amikor ostoroztam a mostani énem és vártam a csodára,hogy bárcsak visszamehetnék abba az időben ahol voltam és ahol nem érdekelt semmi,ahol jól éreztem magam a barátaimmal.
És akkor fölbukkantak ezek a barátok.Akik soha nem felejtettek el csupán eltávolodtatok egymástól.
Ekkor jött el a változás.Mintha azt akarná mondani,hogy rájuk még mindig támaszkodhatok.Hiába múlt el 5 év ők még mindig ott vannak neked mintha nem is történt volna semmi.És akkor rádöbben az ember hogy tényleg..hiába változtunk egy csomót az évek során úgyanott tudjuk folytatni ahol abbahagytuk.

És a legérdekesebb dolog,hogy akkor hagynak el az "új" barátok amikor fölbukkanak a régiek.:)
Ennek bizony biztos oka volt.




Az élet tehát hosszú döntések sorozatának láncolata.
Ahol ott kell lenned és akivel ott kell lenned,az úgy is lesz hiszen ez a te ÉLETED.

Elveszve a változások tengerében.

Amikor rájössz,hogy mindjárt itt a nyár vége és nem élted meg az igazi nyári élményeket kicsit csalódott leszel.Hiszen mire való a nyár ha nem arra,hogy valami olyat csinálj amit eddig nem.Például tanulj valami nagyon cifra idegennyelvet vagy nézz meg olyan filmeket amiket az év közben nem tudtál megnézni vagy programmokat szervezni amiket máskor nem tudtál.
Találkozni rég nem látott ismerősökkel,akire máskor nem tudtál időt szakítani csak a nyár folyamán.Hát igen én is így voltam vele. De arra nem is gondoltam volna hogy megint szinte ugyanolyan lesz a kapcsolatunk mint azelőtt..
Létezhet ilyen?